Már csak hatot kell aludni (kivéve, ha valaki vasárnap délután még szundizik egyet a meccsre készülve), és itt az 51. Super Bowl. A héten minden amerikai focival foglalkozó – vagy szinte bármilyen amerikai – médium ezzel foglalkozik majd, én viszont most arról szeretnék megemlékezni, aki nem lehet ott.

Már érintőlegesen foglalkoztam a gyógyulófélben lévő Gronkowskival, ma viszont csak róla lesz szó. Amikor megsérült, szinte minden csapattársa nyilatkozott, milyen érzés Vele pályára lépni: olyan őrült lelkesedéssel, akkora szenvedéllyel játszik, ami mindenki mást is magával ragad, úgy képes feltüzelni a többieket, ahogy senki más. Bár most sokan felhozták, hogy lám, nélküle is minden meccset megnyertek, a jelenléte, a kisugárzása mégiscsak hiányzik a pályáról, nemcsak a csapatnak, a szurkolóknak is.

Különleges egyénisége az NFL-nek, egy óriási gyerek, hatalmas partiarc, csapata egyik legtöbbet jótékonykodó játékosa, ugyanakkor mára már több korszakos tight end rekord birtokosa. Tért már vissza porckorongműtétből, térdszalagszakadásból, a bal karján évek óta rögzítővel játszik, idén szerepelt meccsen zúzódott tüdővel (!), végül ismét egy hátsérülés terítette le, azt, akit 2014-ben a fél Colts sem tudott:

Vajon milyen érzés lehet egy ilyen futballrobotnak, valakinek, akinek ennyire lételeme a sport otthonról, neadjisten a kórházból figyelni a csapatát? Mit gondolhat, mikor egy-egy szorosabb meccset lát? Pontosan tisztában van a saját képességeivel, hát mi járhat a fejében, mikor tudja, mennyit segíthetne, ha ott lenne? Milyen lehet izgulni a rájátszás meccseken, az egyenes kiesés szakaszában, mikor már egyetlen rossz drive is véget vethet a szezonnak?

És főképp: milyen érzés lesz vasárnap – valószínűleg a VIP-ból, karosszékből – nézni a Super Bowlt, a mérkőzést, amiért keményen dolgoztak egész évben, ami idén plusz jelentőséggel, egyfajta bosszúval ér fel Brady eltiltása miatt? Ha nyernek, vajon ugyanolyan lesz-e felhúzni ezt a gyűrűt, mint az előzőt? Ha nem, vajon tud-e másra gondolni majd, mint hogy mi mindent tehetett volna a pályán a győzelemért?

Ez mind Ő:

Ami engem illet, én a 87-es számú Patriots mezemben, kicsit érte, a jövőjéért, az egészségéért, a szerződéséért is izgulva rágom majd le a körmöm vasárnap éjszaka, és remélem, bármi is történjen a meccsen, bármi legyen is a válasz a kérdésekre, augusztusban a régi Gronkot láthatjuk majd újra a foxborough-i gyepen…