A húsvéti szabadnapok utolsó lusta óráit élvezve, férfias elfoglaltságot választottam: oda-vissza kapcsolgattam a tévécsatornákat, hátha a bosszantó villogás ezegyszer nekem is hasznomra lesz, és élvezhető háttérzajt találok a pihenéshez. A Discovery Channelen – teljesen indokolatlannak tűnő módon – Marshawn Lynch arca villant fel.

Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban: én, amikor megláttam, vagy Ő, mikor megtudta, hogy Grylls nem vitt magával sátrat – ugyanis Bear Grylls Sztárok a vadonban című műsorának vendége volt. Bár nyilván megrendezett műsorról van szó, azért a környezet teljesen idegen, így érdekes volt látni a Seahawks majdnem nyugdíjba vonult Szörnyetegének nagyon emberi reakcióit.

Azon a bizonyos első meccsen, amit láttam, mindenki biztos volt benne, hogy ha kézbe kapja a labdát, senki nem állíthatja meg. Kevés védőjátékosnak volt esélye, ha Beastmode megindult, így kissé vicces volt nézni, ahogy a sziklán hisztizik a magasság miatt, undorodik az elejtett vaddisznótól, vagy kiborul, amiért vezetője egy lombsátor alatt együtt akar aludni vele.

Miközben sült húst eszegetett, túrázott, vagy épp éjszaka a hátizsákhoz lopakodva az ajándékba kapott Skittle’s maradéka után kutatott, sok minden elhangzott, csupa olyasmi, ami bármely csapat szurkolójának érdekes lehet.

Mire ezt írom, már tudjuk, hogy Lynch megegyezett a Raidersszel a visszatéréséről, már csak a csapatoknak kell leboltolniuk a dolgot. A műsor felvételekor viszont még arról beszél, elérkezett élete „negyedik negyedéhez”, a futball utáni szakaszhoz, mikor megtudhatja, ki is ő valójában, és mi a célja az életben. Mesél az alapítványáról, ami a hátrányos helyzetű városi gyerekeket támogatja, nehogy elkallódjanak, és hosszasan elmélkedik arról, hogy mindenkinek kell „B-terv”, mert a focikarrier akár a legelső nap alatt tönkremehet.

Hamar kiderül, hogy imádja az édesanyját, és – ahogy a szociális munkája is bizonyítja – szívén viseli szülővárosa, Oakland lakosainak sorsát. A hatalmas ember arca meglepően esendő, mikor bevallja, hogy Ő csak focizni akart, semmi mást, minden erejével kerülni igyekezett a médiát, és a profi sport felemésztette szinte minden fizikai és szellemi energiáját.

A kialakult kép nagyon sokszínű, nehéz értékelni: a pályán szükséges agressziót nem tudta levetkőzni, minden nehéz helyzetre támadással reagál, kissé talán dívásan hisztis. Ugyanakkor Marshawn Lynch tulajdonképpen csak egy srác, aki kemény munkájának és a tehetségének hála beteljesítette az álmát, gondoskodni akar a szeretteiről, és vissza akar adni valamit a közösségnek, amelyik segítette. Na meg persze, szereti a Skittle’s-t. :)

Bárhogy is, olyan egyénisége az NFL-nek, akit mindenképp jó lesz újra látni.