Miután a tegnapi bejegyzés meghatározott többek közt engem is mint szurkolót, ma a blog alcímére utalva a huddle kerül terítékre.

Ha a focitól függetlenül fordítjuk, jelenthet többek közt szűk körű értekezletet és összehúzódást, összezsúfolódást is. Ebből talán mindenki, aki látott már meccset vagy legalább amerikai focis filmet, kitalálja, miről van szó: a játék előtti megbeszélést, mikor a csapattagok kört alkotva megbeszélik a stratégiát. Filmek esetén még némi buzdítás, és „hogy van az asszony?” is belefér (hahó, támadóidő?).

„NFL-Én” szótáram, vagyis a Bowl.hu szerint, kicsit professzionálisabban:

„a következő játék taktikájának pályán történő, az adott akcióra felküldött játékosok általi közös és gyors megbeszélése”.

Out the huddle. Ebből maradunk mi ki.

Támadás előtt az irányító ismerteti az edzővel egyeztetett stratégiát, amit néhány szóból a csapat másik 10 tagja is megért (már, ha megtanulták a playbookot), pusztán ez alapján pillanatok alatt felállnak a játékhoz, és ha a védelem túl jól reagál, még indítás előtt módosítanak a taktikán. Zseniális, nem?

Ráadásul itt (is) szerepet kap a tegnap említett 12. ember: idegen pályán taktikát megbeszélni, miközben tízezrek üvöltenek körülötted szándékosan, hogy véletlenül se halld az irányítót… Az is zseniális.