Kicsit elszakadunk az alapoktól, és a tegnapi Giants-Packers meccs tiszteletére egy viszonylag ritkán használt, mégis nagyon látványos mozdulatot nézünk meg közelebbről: a hátrányban lévő (és nagyon szerencsés) irányítók védőszentjét, a Hail Maryt.

A Bowl.hu szerint:

„az eredmény megváltoztatására irányuló utolsó, hosszú passzkísérlet a célzóna felé”.

Vagyis az irányító fogja, és eldobja a pálya végébe a labdát, hátha elkapja valaki. Ez pont annyira valószínű, mint amennyire annak hangzik, a próbálkozások elenyésző százalékából lesz csak – nemhogy TD, de – labdaszerzés.

Nyilván kell hozzá egy izmos kar, dobóerő, hiszen nem kis távolságokról beszélünk, valamint jó támadófal, aki megvédi az irányítót, amíg rákészül, és persze az sem árt, ha az elkapók ennyi idő alatt átfutják a pályát, és még a védőik egy részétől is megszabadulnak közben. Rém egyszerű, ugye? Tényleg nem.

Mégis van valaki, akinek idén már többször bejött a dolog, mentett vele meccset ponthátrányban, egyenlített hosszabbításért az utolsó pillanatban, és lelkesítette a kissé formáján kívül teljesítő csapatát a rájátszásban. Ez a valaki a Green Bay Packers irányítója, Aaron Rodgers.

Bevallom, ha nem ellenünk játszanak épp – ritkán találkozik a két csapat –, akkor nekik tudok még szívből szurkolni. Láthatóan bizarr mód vonzódom a legtöbb embert megosztó csapatokhoz, ezért aztán újra megnézzük a Wild Card posztban már közzétett, Giants ellen produkált dobást: