Ahogy korábban írtam, a playoff következő, Patriotsot is érintő kérdése igazából nem az volt, hogy megverik-e a Texanst, hanem az, ki lesz a divíziódöntős ellenfél, ha túl lesznek ezen a meccsen. Hozták is a papírformát, 34-16-ra győztek a Gillette Stadionban. Na de hogyan?

A mérkőzéssel kapcsolatban kétféle hozzáállásról olvashattunk: a világ és Tom Brady véleménye szöges ellentétben állt egymással. Előbbi meggyőződéssel vallotta, hogy a New England tulajdonképpen egy újabb pihenőhetet kapott, a Texans az alapszakaszbeli 27-0-s vereség óta nem fejlődött annyit, hogy kihívást jelentenének a fogadóirodák favoritjának. Brady ellenben azt nyilatkozta, egy nagyszerű védelem ellen játszanak majd, életük egyik legfontosabb meccse lesz, ami nagy kihívást jelent, és nem vehetik félvállról.

Amellett, hogy a mondatai mögött nyilván megbújt némi udvariasság és az ellenfél iránti tisztelet, még igaza is lett. Ugyanannyi interceptiont dobott 60 perc alatt, mint az alapszakaszban összesen (2), és az első félidőben még úgy tűnt, a houstoni bika akár fel is öklelheti őket. Talán a Brady által is említett elővigyázatosság, talán a csapatot sújtó kóros playoff-para, de szurkolóként is ki kell mondani: nem játszottak túl jól.

Ugyanaz mondható el ma is, mint az alapszakasz után: a csapat nyert, mert a tudások megvan hozzá, ha nem is mindig éltek vele, ugyanakkor az ellenfél egyszerűen gyengébb volt. A meccsnek több, mint fele lement, mire elővette igazi formáját a Patriots. A kérdés az, a továbbiakban is elég lesz-e egyetlen negyednyi igazán jó teljesítmény a győzelemhez... A labdavesztések egyszerűen nem férnek bele olyan csapatok ellen, ahol az offense ki is tudja használni a remek védelem által megszerzett lehetőséget, márpedig akárhogy is nézzük, idén már nem jöhet szóba könnyű ellenfél.

Brady régen volt ilyen „hisztis” (sic!) meccs közben. Egy alkalommal egy – egyébként szabályos – szerelést követően gyakorlatilag dührohamot kapott, a földről sem tudott felkelni. Ő is tudja, hiába a W a csapat neve mellett, ha nem kerül mellé két újabb, és egy ráadásként gyűrű. Minden bizonnyal keményen dolgoznak, az pedig egyértelmű, hogy sokkal többre képesek, de ez nem elméleti sportág, a legvégén csak az számít majd, meg tudták-e mutatni ezeket a képességeket.

Hogy a kissé pesszimista értékelés mellé jusson némi dicséret is, a Patriots újabb NFL rekordot döntve, zsinórban hatodszor jut az AFC döntőjébe, Dion Lewis a liga történelmében az első játékos, aki rájátszásmeccsen ért el mesterhármast (vagyis futott, elkapott és visszahordott TD-je is volt), és… nos, hát kevés sérültünk van, és ezek után a fiúk várhatóan még motiváltabbak lesznek a konferenciadöntőre…